A boldogság genetikai hajlam?

A pszichológusok évek óta kutatják, hogy miben rejlik a boldogságunk. Lehetséges, hogy némelyek képesek rá, mások kevésbé? Függ bizonyos kézzelfogható tényezőktől, vagy csupán hozzáállás kérdése? Netán fejleszthető képesség?

A sok különbözőség ellenére egy dologban mindannyian hasonlítunk: boldogságra vágyunk. De hogyan lelhetünk rá? Sokan egy egész életet a keresésével töltenek. Van, aki a külvilágban teszi ezt, mások abban hisznek, hogy már eleve bennünk van. Petőfi így fogalmazta meg: „A bánat? egy nagy óceán. / S az öröm? / Az óceán kis gyöngye. Talán, / Mire fölhozom, össze is töröm.” Az biztos, hogy a boldogság törékeny, az is, hogy sokszor távolinak tűnik, de talán a kutatási eredmények téged is rádöbbentenek, hogy a „kis gyöngy” megtalálása nem lehetetlen küldetés.

Boldog leszek, ha...

Edward Diener amerikai pszichológus, aki dr. Happiness néven vált ismertté, azt vizsgálta, hogy mi a közös a boldog emberek között. Sorra vett különféle tényezőket, majd megvizsgálta, hogy vajon melyikkel lehet a leginkább növelni a boldogságérzetünket. Lehet, hogy meg fogsz lepődni, de az alábbi három tényező nem volt a toplistán.

Szépség. A jó közérzethez ugyan hozzájárulhat az előnyös külső, és az is vitathatatlan, hogy az életben egy sor előnnyel jár, de boldogságot nem ad. Az ugyanis, hogy az élet által felkínált lehetőségekkel hogy tudsz élni, már nem a szépségen múlik.

Gazdagság. A boldogsághoz Diener szerint pénz is kell, de kísérletei azt mutatták, hogy ha elérjük az alapigényeink kielégítését, akkor a többletbevételeink már nemigen járulnak hozzá ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, vagy elégedettebbek legyünk.

Iskolai végzettség. Ha azt nem is mondhatjuk ki, hogy köszönő viszonyban sem állnak egymással, bizonyított tény, hogy sem a magasabb iskolai végzettség, sem az IQ nem játszik jelentős szerepet a témában. Talán mert egy kiválóan kitöltött intelligenciateszt nem garancia a sikeres társas kapcsolatokra.

Szociális intelligencia

Diener 25 éves vizsgálódás után végül arra az eredményre jutott, hogy a boldogság „családi vállalkozás”. Kutatásai azt bizonyítják, hogy a boldog emberek legkiemelkedőbb jellemvonása, hogy erős baráti és családi kötelékben élnek, és sok időt töltenek szeretteikkel. A társ-otthon- barátok triumvirátus lett a befutó. A boldogságunk érdekében a legfontosabb tehát a bensőséges kapcsolatok kiépítésén és a szociális képességeink fejlesztésén dolgoznunk. Az önmegvalósítás terén elért sikerek is látványos eredményeket hozhatnak. Amikor értelmet lelsz abban, amit csinálsz, amikor azzal foglalkozhatsz, ami a legbelső vágyad, akkor kiteljesedhet az életed. Akiknek a hobbijuk a munkájuk, azok bizonyítottan sokkal boldogabbak a többieknél, hisz nap mint nap azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek. Házasság tekintetében pedig arra jutott, hogy igenis van jelentősége ama papír aláírásának. Minden adat azt bizonyítja, hogy a házasságban élők boldogabbak az egyedülállóknál. Diener szerint a biztonságérzet is közrejátszhat ebben, hiszen igazolt tény, hogy mindenféle bizonytalanság árt az embereknek. Vizsgálódásai során végül a vallásos hitet is hatásos szernek találta a boldogságérzés tekintetében. Az összefüggés vitathatatlan, bár azt nem sikerült egyértelműen megfejtenie, hogy mindezt az istenhit vagy a közösséghez való tartozás okozza erőteljesebben.

A boldogság elmeállapot?

Martin Seligman, a Pennsylvania University pszichológusa a boldogság állapotának meghatározásán dolgozott. Az érdekelte, hogy mit is érzünk pontosan, amikor boldogok vagyunk. Kísérletei során arra jutott, hogy a boldogság egy mindent elsodró érzelemáradat, amelyet akkor élünk át, amikor teljesen átadjuk magunkat valamilyen cselekedetnek, vagy belemerülünk, belefeledkezünk egy tevékenységbe. Diener barátságelmélete visszaköszön, hiszen a nevetés is ebbe az állapotba juttat minket. Seligman tehát arra buzdít mindenkit, hogy találjon (legalább egy) olyan elfoglaltságot, amelyben rendszeresen át tudja élni ezt az élményt. Az örömkeresés azonban természetesen nem összetévesztendő az élvhajhászással. Dylen Evans szerint ha az embereket csak és kizárólag öröm érné, az egyet jelentene az evolúció végével, mivel nem motiválna minket semmi a fejlődésre.

David Lykken, a Minnesota University pszichológusa éveken át ikreken végzett kísérleteket, hogy bebizonyítsa, a boldogságra való hajlam egyénenként változó. Szerinte a genetika határozza meg legalább ötven százalékban az egyén boldogságra, elégedettségre való képességét. A körülmények, mint anyagi jólét, családi állapot, vallás, végzettség, összesen nyolc százalékban érdekelt a boldogságunk kialakulásában, a maradékot pedig a sors „dobásainak” köszönhetjük. Lykken elmélete szerint tehát mindannyiunknak van egy meghatározott boldogságszintje. Egy olyan ránk jellemző állapot ez is, mint a testalkatunk. Történhet velünk szörnyűség vagy akár kirívóan jó dolog, rövid időn belül visszaállunk a saját szintünkre. Ezt a „visszaugrást” bizonyítandó, olyanokon végzett kísérleteket, akik nyertek a lottón, illetve akik egy baleset során elveszítették az egyik végtagjukat. Végül arra a konklúzióra jutott, hogy azon törekvésünk, hogy boldogabbak lehessünk, olyan hiábavaló, mintha azt szeretnénk, hogy magasabbak legyünk.

„Doppingszerek”

Sonja Lyubomirsky pszichológus szerint azonban még ha egyénenként változó is lenne a boldogság, akkor sem mindegy, ha jóval a saját szintünk alatt kullogunk, vagy felette szökdécselünk. Olyan ötletekkel kísérletezett, amelyek bárkinél beindíthatják a pozitív érzelmek áradatát. Nem mindenkinél működik az összes módszer, elég, ha egyet kiválasztasz, és megpróbálod beépíteni a mindennapjaidba.

Pozitív érzelmek listája

Írd össze a nap végén, hogy ki vagy mi okozott örömöt neked aznap. A legegyszerűbb dolgoktól kezdve – mint például finom volt a reggeli kávé, kedves volt az egyik kollégád, tetszett az esti film – a különleges eseményekig mindent vegyél sorra.

Tegyél valamit másokért

Az önzetlen jó cselekedetek által szintén örömöt élhetsz át. Lehetnek ezek spontán akciók, például magad elé engedsz valakit a dugóban, vagy egy kis meglepetés a párodnak, egy apró ajándék a kis testvérednek. Ezt lehet fokozni egészen a karitatív szolgálatig.

Az élet csodája

Vedd észre és értékeld a természet csodáit. Az eper ízét, a napsugár melegét, a hópelyhek egyediségét. Érezd néha át, hogy milyen gyönyörű bolygón élhetünk.

Legyél hálás

Ha képes vagy időt szentelni arra, hogy egyszer végiggondold, kinek mit köszönhetsz, azzal jelentős pozitív változást érhetsz el érzelmileg. Ha van olyan ember az életedben, aki bizonytalan időszakodban irányt mutatott neked, vagy útbaigazítást kaptál tőle, vagy egy jó tanácsot, keresd fel, és fejezd ki a háládat.

Megbocsátás

Szedd össze a sérelmeidet, és írj egy megbocsátó levelet mindazoknak, akik megbántottak, vagy fájdalmat okoztak neked. Amíg nem engedsz fel, addig csak rágódni fogsz, vagy eljátszadozol a bosszú gondolatával. Ha megszabadulsz a negatív gondolatoktól, lelki békére lelsz, ami az egyik feltétele a boldogságnak.

Együtt

Szánj időt a barátokra, mert Lyubomirsky is egyetért Dienerrel abban, hogy a legfontosabb tényező mind közül az emberi kapcsolatokban rejlik. Tartsd életben az emberi kapcsolataidat.

Törődj a testeddel

A jó közérzet is szükséges a boldogsághoz, ami elegendő alvással és rendszeres testmozgással fenntartható.

Stresszoldás

Stresszoldó technikákra mindenkinek szüksége van, mert a nehéz időket senki nem kerülheti el. Mondogass önmegerősítő mondatokat, vagy menj el szaunázni, bármi jó, ami feltölt.

A szomszéd fűje mindig zöldebb?

 Az, hogy kihez méred magad, növelheti vagy csökkentheti a jó közérzetedet. Az egymáshoz való méricskélés azonban általánosan árt a boldogságunknak. A skandinávok magas boldogságszintje talán ezzel is magyarázható. Nincsenek látványos különbségek. Az amerikai kultúra értékválságát épp a magas életszínvonal okozza, ahol az örökös többet akarás miatt szinte az állandósult elégedetlenség állapotában léteznek. A kutatások alapján a „mindig több, jobb kell” hozzáállás Amerikában még azokra is jellemző, akik jól keresnek. Még ők is mindig egy kicsivel többre vágynak annál, mint amijük van. Számukra a boldogság, ha csak egy karnyújtásnyira is, de elérhetetlen marad. Az elégedettség tehát a hozzáálláson is múlik. Ehhez viszont az kell, hogy a saját belső igényeid szerint próbálj élni, és ne hasonlítgasd magad a többiekhez.

Emlék-más

Ha másképp emlékszel, boldog leszel, állítja Martin Seligman, aki szerint boldogságunkat sokkal inkább az emlékeink határozzák meg, mintsem a valódi, átélt események. A megélés szerint tároljuk el az érzéseinket. Arra is felfigyelt, hogy hajlamosak vagyunk egy egész történetet befeketíteni, ha az kellemetlenséggel végződött, legyen az egy utazás, beszélgetés, kapcsolat vagy bármi más. Pedig az agyunk pusztán az emlékek felidézésével is képes ugyanazt az érzést kiváltani bennünk, amelyet annak idején átéltünk. Ezért érdemes szép emlékeket gyűjtögetni.

Nők Lapja Cafe

Fazakas Virág

2008. 04. 07.

Érintés, simogatás

A civilizált ember tartózkodik a testi érintéstől. Ami pedig valamikor, csecsemő korunkban létszükségletünk volt. Az interneten jelent meg egy kép: Életmentő ölelés címmel. Egy újszülött ikerpár látható rajta. Az egyik baba testvérét átkarolva arcocskáját a testvéréhez dugja, és összebújt ölelésben fekszenek egy inkubátorban.

A történet a következő: az egyik baba súlyos állapotba került, ezért testvérétől elválasztva külön inkubátorba tették. Az éjszakás nővér, a szabályoknak ellenszegülve, a babákat közös inkubátorba helyezte. Miután betette a kicsit a testvére mellé, az átkarolva, egész éjjel az ölelésében tartotta a kistestvérét. A krízises baba szívverése fokról-fokva stabilizálódott, reggelre túljutott az életveszélyen. A kép üzenete: ne felejtsd el megölelni azt, akit szeretsz. A testi érintés, a simogatás nélkülözhetetlen szükségletünk fizikai és lelki értelemben is. Ha a fizikai érintésre nincs is módunk, mert nem élünk párkapcsolatban, és egy idegent vagy a kollégánkat nem ölelgethetjük csak úgy, találkozzunk minél többször barátainkkal. Egy laza, csevegős érintkezés is pótolhatja valamelyest ezt az igényünket.

Alig-alig kerül szóba, pedig egyik legtisztább örömforrásunk, amikor önzetlenül segítünk valakinek. Egy buddhista történet nagyszerűen fejezi ki ennek a lényegét.

Egy tavaszi reggelen két lámajelölt (papövendék) haladt egy erdőn át a szentély felé, hogy imádkozzanak. Egy rőzsét cipelő öregasszony került a szemük elé, aki terhe súlyától a patakba esett. Az egyik ifjú így szólt a másikhoz: vigyázz, nehogy besározd magad, mert nem léphetsz a szentélybe. Mire a másik, választ sem adva, odaugrott az anyókához, és kisegítette a patakból. A két papjelölt továbbhaladt. 

A segítő ifjú vidáman szólt a másikhoz, aki egyre komorabbá vált, és semmit nem válaszolt. Mire társa odaszólt neki: mondd, te még mindig cipeled?

A népmesei végszó „jótette jutalmát elnyerte” nem mese. Az önzetlen, szeretetteljes magatartást immunrendszerünk pozitív reakcióval, jó közérzettel és kellemes lelkiállapottal „hálálja” meg. Érdemes tehát segíteni, mert nemcsak a másik emberrel, hanem saját magunkkal is jót teszünk.

(Forrás: Bagdy Emőke, Daubner Béla, Popper Péter: Öröm, harmónia, boldogság)

 A lélek vitaminja

 Az örömtréning önfejlesztő, lelki ellenállóképességet erősítő módszer, amellyel begyakorolhatjuk azt, hogy a legkülönfélébb dolgok jobbik felére is figyeljünk. Fejleszthetjük vele pozitív gondolkodásunkat, viszonyulásunkat. Az örömtréning hatásmechanizmusa összetett. Része van benne a gyakorlás során létrejövő szemléletváltozásnak, a képzelet aktivitásának, az akarat, a hit fejlesztésének és az életvitel módosulásának is. Az örömtréning mélyíti az önismeretet, fejleszti a kapcsolati kultúrát, és növeli az önbizalmat. Egyénileg, párban és kiscsoportban egyaránt gyakorolható.

(Dr. Vidovszy Gábor pszichiáter módszeréről a www.oromtrening.hu oldalon olvashatunk.)

www.nana.hu