• A depresszióról...

     

     

    Szemezgettem az interneten...

    Az itt olvasottak az internetről gyűjtött anyagok, nem saját szerzemény!

    Mint, engem érdeklő témát mentettem el...

      

     

     A szürke, őszi-téli napok energia vesztéssel járnak a szervezetben. Az ilyen napokon sokan panaszkodnak arra, hogy lehangoltak, kimerültek, fáradékonyak, sőt egyesek kijelentik: Depressziós vagyok. Divat ez a szó, de sokan nem tudják, mi is a valódi jelentése. Ha csak levertek, lehangoltak vagyunk, az még nem depressziós betegség. 

     

    A kezelést igénylő depresszió megtámadja a beteg hangulatát, gondolkodását, szervi egészségét és viselkedését. A depressziós beteg hangulata majdnem mindig szomorú vagy aggodalmas, jóllehet az ingerültség is gyakori. Még ha valaki látszólag nem is depressziós, elveszítheti érdeklődését olyan dolgok iránt, melyekben korábban kedvét lelte. 

     

    A depressziós ember gondolkodása gyakran önmagáról, a jelenről és a jövőről alkotott negatív gondolatokban nyilvánul meg. A betegek számára a koncentráció, az emlékezőképesség is problémát jelenthet, gyakran hoznak nehezen megmagyarázható döntéseket. Ha az állapot súlyosbodik, a beteg érdektelenné válik, és teljes reményvesztettséget él meg, úgy véli, ő már teljesen értéktelen a társadalom számára. Gyakran úgy érzik, nem érdemes tovább élniük, gyakran gondolnak az öngyilkosságra. A szorongás, a rémület valami meghatározatlan, de iszonyú dolog bekövetkeztétől gyakori velejárója a depressziónak. Fóbiák, félelmek bizonyos helyzetektől, szintén kialakulhatnak. 

     

    Testi tünetek 

    A testi funkciók számos módon romolhatnak. Az étvágytalanság és testsúlycsökkenés gyakori tünet, jóllehet néha fokozott étvágy és testsúlygyarapodás lép fel. A depresszió alvászavarokkal járhat, melyek súlyossága az elalvási nehézségektől az éjszakai ébredéseken át a kora reggeli ébredésig és visszaalvási képtelenségig változhat. Vannak azonban, akik éppen hogy sokkal többet alszanak a szokottnál. Bármennyit aludjanak is a depressziós betegek, gyakran kimerültek, erőtlenek, sokszor elvesztik nemi érdeklődésüket. Szájszárazság vagy székrekedés alakulhat ki, sokan nehezen körülírható fájdalmakról panaszkodnak. Akik már átestek egy depressziós időszakon, életük során mintegy öt ilyen epizódra számíthatnak. Természetesen ez nem mindenkire egyformán érvényes. Vannak, akiknek csak egy depressziós időszakuk van, másoknak pedig több. Szerencsére a legtöbb beteg esetében a korai kezelés a depresszió időtartamát és súlyosságát egyaránt csökkenti. 

     

    Van, aki mosoly mögé rejti érzéseit... 

    A hangulati eltérések okozta magatartászavarok, a megváltozott gondolkodás és testi funkciók jelentősen befolyásolhatják a beteg mindennapi életvitelét. Sokan nem képesek felöltözködni, enni, dolgozni. Mások viszont nagyon levertnek érzik ugyan magukat, de továbbra is normális életüket folytatják otthon és a munkahelyükön egyaránt. Vannak, akik mosoly mögé rejtik érzéseiket, mások sokat sírnak. A depressziós magatartás legszélsőségesebb formája természetesen az öngyilkosság. Azonnal forduljon orvosához, ha arra gondol, hogy önmagában, vagy másokban kárt tegyen. 

     

    Mi okozza a depressziót? 

    Ahogy a depresszió számos különböző formában jelentkezhet, oka is nagyon sokféle lehet. A depresszió leggyakrabban több ok együttes felléptére vezethető vissza. Miért válik az egyik ember depresszióssá, míg a másik egészséges marad? Erre nincs egyértelmű válasz. Minden egyes ember számára egy adott pillanatban egész sor tényező együttes hatása dönti el, hogy kifejlődik-e a depresszió vagy sem. Néha a kiváltó eseményt meg lehet határozni. Máskor viszont a depresszió minden kimutatható ok nélkül lép fel, esetenként olyan embereknél, akik sikeres életvitelt folytatnak.

     

     A társas kapcsolatok nehézségei miatt kialakult magányosság hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. Épp így a pénzügyi aggodalmak, jogi problémák, nyugdíjba vonulás, vagy egyéb stressz helyzetek. Szeretett személy halála miatti gyász igen ritkán bár, de létrehozhat teljes depressziós tünetegyüttest. 

     

    Genetika. A kutatások kimutatták, hogy a veleszületett tényezők fontosak. Más szavakkal azok, akiknek közeli hozzátartozójuk depressziós perióduson ment át, nagyobb valószínűséggel válnak maguk is depresszióssá. A genetikailag depresszióra hajlamos emberek valószínűleg sebezhetőbbek, ha valami nyugtalanító történik körülöttük. Pszichológiai, vagy "biokémiai" faktorok. Ma a kutatások egyik legérdekesebb területe a "depresszió biokémiája". A depressziót az agy úgynevezett neurotranszmitter anyagainak egyensúlyzavarával magyarázzák. Más szavakkal, ha ezeknek az anyagoknak valamelyikénél működészavar támad, depresszió léphet fel.

     

    http://www.harmonet.hu

     

     

     

       

     

    Milyen a depressziós életérzés?

     

    Részben saját vizsgálataim győztek meg arról, hogy a depressziót az információfeldolgozás negatív eltolódásánál még általánosabb és alapvetőbb torzulás jellemzi. E torzulás a beteg ontológiai dimenzióját érinti, vagyis a léthez fűződő legáltalánosabb kapcsolatát. Míg a harmonikus személy a valóságban gyökerezik, a depressziós egyén léthez való kötődése bizonytalanabb. Míg szerencsés esetben életünk ezer szállal kötődik a valósághoz, ahhoz, ami "van", a depressziós ahhoz ragaszkodik, ami "kell", de nincs ott. A hipotézist igazolandó egy egyszerű kísérletet terveztem, amelynek segítségével szövegek elemzése alapján kimutattam, hogy a depressziósok beszédében szignifikánsan több "kell" típusú kijelentés fordul elő, mint nem depressziósok szövegeiben. A "kell" a létezés potenciális, meg nem valósult mozzanataira utal. A depressziós imígyen a Lét és a Semmi között lebeg. A "kellek" eluralkodását imperativizmusnak nevezzük.

     

     

     

    A "léthiányokból" összerakott létezés

     

    Mindennapos tapasztalat, hogy a depressziós lelki szenvedés sajátos nyelvhasználatban fejeződik ki. A depresszióra hajlamosak kiragadott létmozzanatokkal határozzák meg önmagukat. Ritkán képesek arra, hogy egészlegesen, hitelesen átéljék magukat, egy-egy jelentéktelen mozzanat válik az egész helyett uralkodóvá. (Pl. Leejtettem a poharat, íme, milyen szerencsétlen vagyok.) A kiragadott részletek többnyire keserű jajszavak; önmaguk megélt léte szenvedéssel, bajjal, gyűlölettel, nyomorúsággal van tele.

     

    A depressziós létmód negatív torzulása mögött - ami lényegében ismeretelméleti kérdés - tehát egy mélyebb, alapvetőbb ontológiai probléma húzódik meg. Ha a negatív öndefiníciókat alaposabban megvizsgáljuk, feltűnik, hogy a negatív önértékelésen átsejlik az, ami nincs, de ott kellene lennie. Amikor a "jövőm kilátástalan" kijelentés elhangzik, felsejlik egy jobb jövő lehetősége. Honnan tudja a depressziós, hogy van jobb, szebb, boldogabb jövő, hogy az önző, szeretetlen emberek elvileg önzetlenek és szeretetteljesek is lehetnének? Csak úgy képzelhető el, ha valamilyen ismeretük mégis van a szépről, a jóról, az igazról. A bajok tengerén át felsejlik az elveszett Paradicsom. Mert ami hiányzik, az valamiképpen, fogyatékosan mégis ott van, nem semmisül meg teljesen. A szenvedő, az öngyilkosság felé botorkáló úgy sóvárog az elérhetetlen jó után, mint ahogy Platón gondol az ideák elvesztett világára (anamnészisz). Ez az "ontológiai sóvárság" olyan, mint a szenvedélybetegek sóvárgása a szer után.

     

    A depressziós lét tehát léthiányok eluralkodása, ahol a világ színes gazdagsága eleve meghatározott alapszínekre redukálódik (ezeket sémáknak nevezzük), többnyire fehérre és feketére. A jövő eseményeinek izgalmasan kiszámíthatatlan játéka előre tudott bizonyossággá unalmasodik (rossz lesz, kudarcot vallok, kapcsolatom úgyis előbb-utóbb elromlik stb.). A depressziós létben, különösen az öngyilkosságot megelőző állapotban nincs lehetőség arra, hogy a Lét teljes gazdagsága feltárulkozzék, az egyént magával ragadja és elvarázsolja, mivel csak gondolkodási sémáinak kerítésrésein át van módja önmagából kitekinteni. Ilyen módon csak elszórt létezőket észlel, de nem képes a Létet egészében megragadni. A Létnek nincs esélye arra, hogy önmaga potenciális végtelenségét feltárja, mivel eleve rögzített sablonokba kényszerül. Az egyén életét nem szabad döntéseket hozó autentikus önmaga vezérli többé, hanem a jövőből elővételezett torz önjóslatok. A depressziós egyén jelene például aszerint alakul, hogy egy jövőbeni veszély (amely irreális ugyan, de számára mégis abszolút bizonyosság) elkerülhető legyen.

     

     

     

    Depresszió és életminőség

     

    A depresszió problémájában való elmélyedés, mint látjuk, az emberi lét alapvető kérdéseit érinti. Az életminőséggel kapcsolatos kutatások arra utalnak, hogy e fontos mutató elsősorban szubjektív minősítésekből áll. Az életminőséget lényegében meghatározó kritériumok (statisztikai értelemben az ún. központi, G-faktor) egy nagyszabású vizsgálat alapján a következők:

     

    életöröm

    rosszkedvű ébredés (negatív értelemben)

    reménytelen jövő (negatív értelemben)

    problémák általában (negatív értelemben)

    általános érzelmi állapot

    lelki egészség

    az élet általában

    Arra gondolhatnánk e tételek hallatán, hogy valamilyen depresszió-tünetlistáról van szó. Vagyis a G-faktor lényegében egy depresszió-dimenzió, mint ahogy azt számos vizsgálat is igazolja. A szubjektív életminőség és a depresszió között magas szintű negatív korreláció mutatható ki. A depresszió-skálák lényegében ugyanazt mérik, mint a szubjektív életminőség, csak az utóbbi valamivel átfogóbb kategória.

     

    Kimondhatjuk tehát, hogy a depresszió valamiféle "ellen-életminőség", mint ahogy az életminőség lényegében egyfajta "nem-depresszió".

     

      

     

     Megelőzhető-e, kivédhető-e a depresszió?

     

     

     

    Harmadlagos megelőzés

     

    A depresszió-betegség megelőzésére számos új lehetőségünk nyílott az utóbbi években. A periodikusan visszatérő, különösen a bipoláris depressziók ritkábban jelentkeznek, sőt akár el is maradnak lítium-sók hatására. Megfelelő adagolásban, rendszeres vérszint-ellenőrzés mellett a lítiumadagolás veszélytelen. Újabban más, többnyire az epilepszia kezelésében használt gyógyszerekről is kiderült, hogy megelőző hatásuk van a bipoláris zavarok esetén. Amennyiben a lítium nem adható, e szereket használjuk. A depresszió megelőzésében rendkívül nagy jelentősége van az orvos-beteg kapcsolatnak. A pszichoedukáció keretében a beteget felkészítjük arra, hogy korán észrevegye depressziójának esetleges újbóli jelentkezését.

     

    Másodlagos megelőzés

     

    Az időben elkezdett depresszió elleni kezeléssel megelőzhetjük a súlyosabb állapot kialakulását. A megelőzés fontos eleme, hogy az orvosok, elsősorban a háziorvos időben észrevegye a tünetek mögött meghúzódó depressziót, s időben adjon segítséget vagy juttassa a beteget szakorvoshoz. A depressziók megelőzését célzó programok, így a Johan Béla Népegészségügyi Program is nagy hangsúlyt helyez az orvosok képzésére. Hazánkban több helyütt is folynak ilyen tanfolyamok.

     

    Elsődleges megelőzés

     

    A lelkileg egészséges személyiségek kialakulásának elsődleges "műhelye" a család. Minden olyan kormányzati intézkedés, amely a családot mint alapvető egységet támogatja, komoly mentálhigiénés kihatással bír. Ugyancsak jelentős szerepe van az iskolának. A több éve akkreditált "mentálhigiénikus" másoddiploma pedagógusok és más szakemberek százait készíti fel arra, hogy munkahelyükön különös gonddal képviseljék a mentális egészség szempontjait, segítséget nyújtsanak azoknak, akik lelki egészségükben veszélyeztetve vannak.

     

     

     

    Depresszió és "nemzeti karakter"

     

    Bár számos adat szól amellett, hogy a magyar nyelvű kultúrkör melankóliára hajlamos, sőt, Szádóczky adatai is magasabbak, mint a legtöbb hasonló statisztika, semmiképpen nem állítható, hogy valamely úgynevezett nemzeti sajátosság és a depresszióban rejlő általános emberi problémák között különleges kapcsolat volna föllelhető. Kétségtelen, hogy az irodalomban tükröződő "nemzeti önkép" gyakran mutat melankolikus, bűntudatos vonásokat. Számos költőnk, írónk orvosilag is depressziósnak minősíthető (Vajda János, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Vörösmarty Mihály stb.). És mint ahogy arra már utaltam a bevezetőben, valószínűleg nincs még egy ország, amely nemzeti himnuszában nem csak az elkövetett, de a jövendő bűnök miatt is bocsánatért esdekel.

     

    Ugyanakkor a melankólia történelmi korok meghatározó szellemi áramlataként is megjelenik, nem csak hazánkban, és nem csak jelen korunkban. A melankólia az ókorban szinte kiváltságos állapotnak minősült, a melankolikust nemegyszer kivételes tisztelet övezte. A középkorban a melankólia az Istentől való elszakadás állapotát, a bűn következményét jelentette. Korunkban a depressziós önmagában viaskodik, létének értelmét, életének célját keresi.  A magyar nyelvű kultúra mindig is része volt a szellemtörténet nemzetek feletti vonulatainak. A depressziót illetően is Európában vagyunk.

     

      

     

     

     

     -  Tringer László előadása nyomán - Mindentudás Egyeteme  -

     

    Az előadás teljes tartalma az alábbi linken érhető el:  

     

    http://www.mindentudas.hu/tringer/20030511tringer.html?pIdx=11

     

     


  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: