• A boldogságról...

    A boldogság genetikai hajlam?

     

    A pszichológusok évek óta kutatják, hogy miben rejlik a boldogságunk. Lehetséges, hogy némelyek képesek rá, mások kevésbé? Függ bizonyos kézzelfogható tényezőktől, vagy csupán hozzáállás kérdése? Netán fejleszthető képesség?

     

    A sok különbözőség ellenére egy dologban mindannyian hasonlítunk: boldogságra vágyunk. De hogyan lelhetünk rá? Sokan egy egész életet a keresésével töltenek. Van, aki a külvilágban teszi ezt, mások abban hisznek, hogy már eleve bennünk van. Petőfi így fogalmazta meg: „A bánat? egy nagy óceán. / S az öröm? / Az óceán kis gyöngye. Talán, / Mire fölhozom, össze is töröm.” Az biztos, hogy a boldogság törékeny, az is, hogy sokszor távolinak tűnik, de talán a kutatási eredmények téged is rádöbbentenek, hogy a „kis gyöngy” megtalálása nem lehetetlen küldetés.

     

    A boldogságról...

    Boldog leszek, ha...

     

    Edward Diener amerikai pszichológus, aki dr. Happiness néven vált ismertté, azt vizsgálta, hogy mi a közös a boldog emberek között. Sorra vett különféle tényezőket, majd megvizsgálta, hogy vajon melyikkel lehet a leginkább növelni a boldogságérzetünket. Lehet, hogy meg fogsz lepődni, de az alábbi három tényező nem volt a toplistán.

     

    Szépség. A jó közérzethez ugyan hozzájárulhat az előnyös külső, és az is vitathatatlan, hogy az életben egy sor előnnyel jár, de boldogságot nem ad. Az ugyanis, hogy az élet által felkínált lehetőségekkel hogy tudsz élni, már nem a szépségen múlik.

     

    Gazdagság. A boldogsághoz Diener szerint pénz is kell, de kísérletei azt mutatták, hogy ha elérjük az alapigényeink kielégítését, akkor a többletbevételeink már nemigen járulnak hozzá ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, vagy elégedettebbek legyünk.

     

    Iskolai végzettség. Ha azt nem is mondhatjuk ki, hogy köszönő viszonyban sem állnak egymással, bizonyított tény, hogy sem a magasabb iskolai végzettség, sem az IQ nem játszik jelentős szerepet a témában. Talán mert egy kiválóan kitöltött intelligenciateszt nem garancia a sikeres társas kapcsolatokra.

     

    Szociális intelligencia

     

    Diener 25 éves vizsgálódás után végül arra az eredményre jutott, hogy a boldogság „családi vállalkozás”. Kutatásai azt bizonyítják, hogy a boldog emberek legkiemelkedőbb jellemvonása, hogy erős baráti és családi kötelékben élnek, és sok időt töltenek szeretteikkel. A társ-otthon- barátok triumvirátus lett a befutó. A boldogságunk érdekében a legfontosabb tehát a bensőséges kapcsolatok kiépítésén és a szociális képességeink fejlesztésén dolgoznunk. Az önmegvalósítás terén elért sikerek is látványos eredményeket hozhatnak. Amikor értelmet lelsz abban, amit csinálsz, amikor azzal foglalkozhatsz, ami a legbelső vágyad, akkor kiteljesedhet az életed. Akiknek a hobbijuk a munkájuk, azok bizonyítottan sokkal boldogabbak a többieknél, hisz nap mint nap azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek. Házasság tekintetében pedig arra jutott, hogy igenis van jelentősége ama papír aláírásának. Minden adat azt bizonyítja, hogy a házasságban élők boldogabbak az egyedülállóknál. Diener szerint a biztonságérzet is közrejátszhat ebben, hiszen igazolt tény, hogy mindenféle bizonytalanság árt az embereknek. Vizsgálódásai során végül a vallásos hitet is hatásos szernek találta a boldogságérzés tekintetében. Az összefüggés vitathatatlan, bár azt nem sikerült egyértelműen megfejtenie, hogy mindezt az istenhit vagy a közösséghez való tartozás okozza erőteljesebben.

     

    A boldogság elmeállapot?

     

    Martin Seligman, a Pennsylvania University pszichológusa a boldogság állapotának meghatározásán dolgozott. Az érdekelte, hogy mit is érzünk pontosan, amikor boldogok vagyunk. Kísérletei során arra jutott, hogy a boldogság egy mindent elsodró érzelemáradat, amelyet akkor élünk át, amikor teljesen átadjuk magunkat valamilyen cselekedetnek, vagy belemerülünk, belefeledkezünk egy tevékenységbe. Diener barátságelmélete visszaköszön, hiszen a nevetés is ebbe az állapotba juttat minket. Seligman tehát arra buzdít mindenkit, hogy találjon (legalább egy) olyan elfoglaltságot, amelyben rendszeresen át tudja élni ezt az élményt. Az örömkeresés azonban természetesen nem összetévesztendő az élvhajhászással. Dylen Evans szerint ha az embereket csak és kizárólag öröm érné, az egyet jelentene az evolúció végével, mivel nem motiválna minket semmi a fejlődésre.

     

     

    David Lykken, a Minnesota University pszichológusa éveken át ikreken végzett kísérleteket, hogy bebizonyítsa, a boldogságra való hajlam egyénenként változó. Szerinte a genetika határozza meg legalább ötven százalékban az egyén boldogságra, elégedettségre való képességét. A körülmények, mint anyagi jólét, családi állapot, vallás, végzettség, összesen nyolc százalékban érdekelt a boldogságunk kialakulásában, a maradékot pedig a sors „dobásainak” köszönhetjük. Lykken elmélete szerint tehát mindannyiunknak van egy meghatározott boldogságszintje. Egy olyan ránk jellemző állapot ez is, mint a testalkatunk. Történhet velünk szörnyűség vagy akár kirívóan jó dolog, rövid időn belül visszaállunk a saját szintünkre. Ezt a „visszaugrást” bizonyítandó, olyanokon végzett kísérleteket, akik nyertek a lottón, illetve akik egy baleset során elveszítették az egyik végtagjukat. Végül arra a konklúzióra jutott, hogy azon törekvésünk, hogy boldogabbak lehessünk, olyan hiábavaló, mintha azt szeretnénk, hogy magasabbak legyünk.

     

    „Doppingszerek”

     

    Sonja Lyubomirsky pszichológus szerint azonban még ha egyénenként változó is lenne a boldogság, akkor sem mindegy, ha jóval a saját szintünk alatt kullogunk, vagy felette szökdécselünk. Olyan ötletekkel kísérletezett, amelyek bárkinél beindíthatják a pozitív érzelmek áradatát. Nem mindenkinél működik az összes módszer, elég, ha egyet kiválasztasz, és megpróbálod beépíteni a mindennapjaidba.

     

    A boldogságról...

     

    Pozitív érzelmek listája

     

    Írd össze a nap végén, hogy ki vagy mi okozott örömöt neked aznap. A legegyszerűbb dolgoktól kezdve – mint például finom volt a reggeli kávé, kedves volt az egyik kollégád, tetszett az esti film – a különleges eseményekig mindent vegyél sorra.

     

    Tegyél valamit másokért

     

    Az önzetlen jó cselekedetek által szintén örömöt élhetsz át. Lehetnek ezek spontán akciók, például magad elé engedsz valakit a dugóban, vagy egy kis meglepetés a párodnak, egy apró ajándék a kis testvérednek. Ezt lehet fokozni egészen a karitatív szolgálatig.

     

    Az élet csodája

     

    Vedd észre és értékeld a természet csodáit. Az eper ízét, a napsugár melegét, a hópelyhek egyediségét. Érezd néha át, hogy milyen gyönyörű bolygón élhetünk.

     

    Legyél hálás

     

    Ha képes vagy időt szentelni arra, hogy egyszer végiggondold, kinek mit köszönhetsz, azzal jelentős pozitív változást érhetsz el érzelmileg. Ha van olyan ember az életedben, aki bizonytalan időszakodban irányt mutatott neked, vagy útbaigazítást kaptál tőle, vagy egy jó tanácsot, keresd fel, és fejezd ki a háládat.

     

    Megbocsátás

     

    Szedd össze a sérelmeidet, és írj egy megbocsátó levelet mindazoknak, akik megbántottak, vagy fájdalmat okoztak neked. Amíg nem engedsz fel, addig csak rágódni fogsz, vagy eljátszadozol a bosszú gondolatával. Ha megszabadulsz a negatív gondolatoktól, lelki békére lelsz, ami az egyik feltétele a boldogságnak.

     

    Együtt

     

    Szánj időt a barátokra, mert Lyubomirsky is egyetért Dienerrel abban, hogy a legfontosabb tényező mind közül az emberi kapcsolatokban rejlik. Tartsd életben az emberi kapcsolataidat.

     

    Törődj a testeddel

     

    A jó közérzet is szükséges a boldogsághoz, ami elegendő alvással és rendszeres testmozgással fenntartható.

     

    Stresszoldás

     

    Stresszoldó technikákra mindenkinek szüksége van, mert a nehéz időket senki nem kerülheti el. Mondogass önmegerősítő mondatokat, vagy menj el szaunázni, bármi jó, ami feltölt.

     

    A szomszéd fűje mindig zöldebb?

     

     Az, hogy kihez méred magad, növelheti vagy csökkentheti a jó közérzetedet. Az egymáshoz való méricskélés azonban általánosan árt a boldogságunknak. A skandinávok magas boldogságszintje talán ezzel is magyarázható. Nincsenek látványos különbségek. Az amerikai kultúra értékválságát épp a magas életszínvonal okozza, ahol az örökös többet akarás miatt szinte az állandósult elégedetlenség állapotában léteznek. A kutatások alapján a „mindig több, jobb kell” hozzáállás Amerikában még azokra is jellemző, akik jól keresnek. Még ők is mindig egy kicsivel többre vágynak annál, mint amijük van. Számukra a boldogság, ha csak egy karnyújtásnyira is, de elérhetetlen marad. Az elégedettség tehát a hozzáálláson is múlik. Ehhez viszont az kell, hogy a saját belső igényeid szerint próbálj élni, és ne hasonlítgasd magad a többiekhez.

     

    Emlék-más

     

    Ha másképp emlékszel, boldog leszel, állítja Martin Seligman, aki szerint boldogságunkat sokkal inkább az emlékeink határozzák meg, mintsem a valódi, átélt események. A megélés szerint tároljuk el az érzéseinket. Arra is felfigyelt, hogy hajlamosak vagyunk egy egész történetet befeketíteni, ha az kellemetlenséggel végződött, legyen az egy utazás, beszélgetés, kapcsolat vagy bármi más. Pedig az agyunk pusztán az emlékek felidézésével is képes ugyanazt az érzést kiváltani bennünk, amelyet annak idején átéltünk. Ezért érdemes szép emlékeket gyűjtögetni.

     

    Nők Lapja Cafe

    Fazakas Virág

    2008. 04. 07.

     

    A boldogságról...

     

    Érintés, simogatás

     

    A civilizált ember tartózkodik a testi érintéstől. Ami pedig valamikor, csecsemő korunkban létszükségletünk volt. Az interneten jelent meg egy kép: Életmentő ölelés címmel. Egy újszülött ikerpár látható rajta. Az egyik baba testvérét átkarolva arcocskáját a testvéréhez dugja, és összebújt ölelésben fekszenek egy inkubátorban.

     

    A történet a következő: az egyik baba súlyos állapotba került, ezért testvérétől elválasztva külön inkubátorba tették. Az éjszakás nővér, a szabályoknak ellenszegülve, a babákat közös inkubátorba helyezte. Miután betette a kicsit a testvére mellé, az átkarolva, egész éjjel az ölelésében tartotta a kistestvérét. A krízises baba szívverése fokról-fokva stabilizálódott, reggelre túljutott az életveszélyen. A kép üzenete: ne felejtsd el megölelni azt, akit szeretsz. A testi érintés, a simogatás nélkülözhetetlen szükségletünk fizikai és lelki értelemben is. Ha a fizikai érintésre nincs is módunk, mert nem élünk párkapcsolatban, és egy idegent vagy a kollégánkat nem ölelgethetjük csak úgy, találkozzunk minél többször barátainkkal. Egy laza, csevegős érintkezés is pótolhatja valamelyest ezt az igényünket.

     

    Alig-alig kerül szóba, pedig egyik legtisztább örömforrásunk, amikor önzetlenül segítünk valakinek. Egy buddhista történet nagyszerűen fejezi ki ennek a lényegét.

     

    Egy tavaszi reggelen két lámajelölt (papövendék) haladt egy erdőn át a szentély felé, hogy imádkozzanak. Egy rőzsét cipelő öregasszony került a szemük elé, aki terhe súlyától a patakba esett. Az egyik ifjú így szólt a másikhoz: vigyázz, nehogy besározd magad, mert nem léphetsz a szentélybe. Mire a másik, választ sem adva, odaugrott az anyókához, és kisegítette a patakból. A két papjelölt továbbhaladt. 

    A segítő ifjú vidáman szólt a másikhoz, aki egyre komorabbá vált, és semmit nem válaszolt. Mire társa odaszólt neki: mondd, te még mindig cipeled?

     

    A népmesei végszó „jótette jutalmát elnyerte” nem mese. Az önzetlen, szeretetteljes magatartást immunrendszerünk pozitív reakcióval, jó közérzettel és kellemes lelkiállapottal „hálálja” meg. Érdemes tehát segíteni, mert nemcsak a másik emberrel, hanem saját magunkkal is jót teszünk.

     

    (Forrás: Bagdy Emőke, Daubner Béla, Popper Péter: Öröm, harmónia, boldogság)

     

     A lélek vitaminja

     

     Az örömtréning önfejlesztő, lelki ellenállóképességet erősítő módszer, amellyel begyakorolhatjuk azt, hogy a legkülönfélébb dolgok jobbik felére is figyeljünk. Fejleszthetjük vele pozitív gondolkodásunkat, viszonyulásunkat. Az örömtréning hatásmechanizmusa összetett. Része van benne a gyakorlás során létrejövő szemléletváltozásnak, a képzelet aktivitásának, az akarat, a hit fejlesztésének és az életvitel módosulásának is. Az örömtréning mélyíti az önismeretet, fejleszti a kapcsolati kultúrát, és növeli az önbizalmat. Egyénileg, párban és kiscsoportban egyaránt gyakorolható.

    (Dr. Vidovszy Gábor pszichiáter módszeréről a www.oromtrening.hu oldalon olvashatunk.)

     

    www.nana.hu

     


    your comment
  •  

     

    Szemezgettem az interneten...

    Az itt olvasottak az internetről gyűjtött anyagok, nem saját szerzemény!

    Mint, engem érdeklő témát mentettem el...

      

     

     A szürke, őszi-téli napok energia vesztéssel járnak a szervezetben. Az ilyen napokon sokan panaszkodnak arra, hogy lehangoltak, kimerültek, fáradékonyak, sőt egyesek kijelentik: Depressziós vagyok. Divat ez a szó, de sokan nem tudják, mi is a valódi jelentése. Ha csak levertek, lehangoltak vagyunk, az még nem depressziós betegség. 

     

    A kezelést igénylő depresszió megtámadja a beteg hangulatát, gondolkodását, szervi egészségét és viselkedését. A depressziós beteg hangulata majdnem mindig szomorú vagy aggodalmas, jóllehet az ingerültség is gyakori. Még ha valaki látszólag nem is depressziós, elveszítheti érdeklődését olyan dolgok iránt, melyekben korábban kedvét lelte. 

     

    A depressziós ember gondolkodása gyakran önmagáról, a jelenről és a jövőről alkotott negatív gondolatokban nyilvánul meg. A betegek számára a koncentráció, az emlékezőképesség is problémát jelenthet, gyakran hoznak nehezen megmagyarázható döntéseket. Ha az állapot súlyosbodik, a beteg érdektelenné válik, és teljes reményvesztettséget él meg, úgy véli, ő már teljesen értéktelen a társadalom számára. Gyakran úgy érzik, nem érdemes tovább élniük, gyakran gondolnak az öngyilkosságra. A szorongás, a rémület valami meghatározatlan, de iszonyú dolog bekövetkeztétől gyakori velejárója a depressziónak. Fóbiák, félelmek bizonyos helyzetektől, szintén kialakulhatnak. 

     

    Testi tünetek 

    A testi funkciók számos módon romolhatnak. Az étvágytalanság és testsúlycsökkenés gyakori tünet, jóllehet néha fokozott étvágy és testsúlygyarapodás lép fel. A depresszió alvászavarokkal járhat, melyek súlyossága az elalvási nehézségektől az éjszakai ébredéseken át a kora reggeli ébredésig és visszaalvási képtelenségig változhat. Vannak azonban, akik éppen hogy sokkal többet alszanak a szokottnál. Bármennyit aludjanak is a depressziós betegek, gyakran kimerültek, erőtlenek, sokszor elvesztik nemi érdeklődésüket. Szájszárazság vagy székrekedés alakulhat ki, sokan nehezen körülírható fájdalmakról panaszkodnak. Akik már átestek egy depressziós időszakon, életük során mintegy öt ilyen epizódra számíthatnak. Természetesen ez nem mindenkire egyformán érvényes. Vannak, akiknek csak egy depressziós időszakuk van, másoknak pedig több. Szerencsére a legtöbb beteg esetében a korai kezelés a depresszió időtartamát és súlyosságát egyaránt csökkenti. 

     

    Van, aki mosoly mögé rejti érzéseit... 

    A hangulati eltérések okozta magatartászavarok, a megváltozott gondolkodás és testi funkciók jelentősen befolyásolhatják a beteg mindennapi életvitelét. Sokan nem képesek felöltözködni, enni, dolgozni. Mások viszont nagyon levertnek érzik ugyan magukat, de továbbra is normális életüket folytatják otthon és a munkahelyükön egyaránt. Vannak, akik mosoly mögé rejtik érzéseiket, mások sokat sírnak. A depressziós magatartás legszélsőségesebb formája természetesen az öngyilkosság. Azonnal forduljon orvosához, ha arra gondol, hogy önmagában, vagy másokban kárt tegyen. 

     

    Mi okozza a depressziót? 

    Ahogy a depresszió számos különböző formában jelentkezhet, oka is nagyon sokféle lehet. A depresszió leggyakrabban több ok együttes felléptére vezethető vissza. Miért válik az egyik ember depresszióssá, míg a másik egészséges marad? Erre nincs egyértelmű válasz. Minden egyes ember számára egy adott pillanatban egész sor tényező együttes hatása dönti el, hogy kifejlődik-e a depresszió vagy sem. Néha a kiváltó eseményt meg lehet határozni. Máskor viszont a depresszió minden kimutatható ok nélkül lép fel, esetenként olyan embereknél, akik sikeres életvitelt folytatnak.

     

     A társas kapcsolatok nehézségei miatt kialakult magányosság hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. Épp így a pénzügyi aggodalmak, jogi problémák, nyugdíjba vonulás, vagy egyéb stressz helyzetek. Szeretett személy halála miatti gyász igen ritkán bár, de létrehozhat teljes depressziós tünetegyüttest. 

     

    Genetika. A kutatások kimutatták, hogy a veleszületett tényezők fontosak. Más szavakkal azok, akiknek közeli hozzátartozójuk depressziós perióduson ment át, nagyobb valószínűséggel válnak maguk is depresszióssá. A genetikailag depresszióra hajlamos emberek valószínűleg sebezhetőbbek, ha valami nyugtalanító történik körülöttük. Pszichológiai, vagy "biokémiai" faktorok. Ma a kutatások egyik legérdekesebb területe a "depresszió biokémiája". A depressziót az agy úgynevezett neurotranszmitter anyagainak egyensúlyzavarával magyarázzák. Más szavakkal, ha ezeknek az anyagoknak valamelyikénél működészavar támad, depresszió léphet fel.

     

    http://www.harmonet.hu

     

     

     

       

     

    Milyen a depressziós életérzés?

     

    Részben saját vizsgálataim győztek meg arról, hogy a depressziót az információfeldolgozás negatív eltolódásánál még általánosabb és alapvetőbb torzulás jellemzi. E torzulás a beteg ontológiai dimenzióját érinti, vagyis a léthez fűződő legáltalánosabb kapcsolatát. Míg a harmonikus személy a valóságban gyökerezik, a depressziós egyén léthez való kötődése bizonytalanabb. Míg szerencsés esetben életünk ezer szállal kötődik a valósághoz, ahhoz, ami "van", a depressziós ahhoz ragaszkodik, ami "kell", de nincs ott. A hipotézist igazolandó egy egyszerű kísérletet terveztem, amelynek segítségével szövegek elemzése alapján kimutattam, hogy a depressziósok beszédében szignifikánsan több "kell" típusú kijelentés fordul elő, mint nem depressziósok szövegeiben. A "kell" a létezés potenciális, meg nem valósult mozzanataira utal. A depressziós imígyen a Lét és a Semmi között lebeg. A "kellek" eluralkodását imperativizmusnak nevezzük.

     

     

     

    A "léthiányokból" összerakott létezés

     

    Mindennapos tapasztalat, hogy a depressziós lelki szenvedés sajátos nyelvhasználatban fejeződik ki. A depresszióra hajlamosak kiragadott létmozzanatokkal határozzák meg önmagukat. Ritkán képesek arra, hogy egészlegesen, hitelesen átéljék magukat, egy-egy jelentéktelen mozzanat válik az egész helyett uralkodóvá. (Pl. Leejtettem a poharat, íme, milyen szerencsétlen vagyok.) A kiragadott részletek többnyire keserű jajszavak; önmaguk megélt léte szenvedéssel, bajjal, gyűlölettel, nyomorúsággal van tele.

     

    A depressziós létmód negatív torzulása mögött - ami lényegében ismeretelméleti kérdés - tehát egy mélyebb, alapvetőbb ontológiai probléma húzódik meg. Ha a negatív öndefiníciókat alaposabban megvizsgáljuk, feltűnik, hogy a negatív önértékelésen átsejlik az, ami nincs, de ott kellene lennie. Amikor a "jövőm kilátástalan" kijelentés elhangzik, felsejlik egy jobb jövő lehetősége. Honnan tudja a depressziós, hogy van jobb, szebb, boldogabb jövő, hogy az önző, szeretetlen emberek elvileg önzetlenek és szeretetteljesek is lehetnének? Csak úgy képzelhető el, ha valamilyen ismeretük mégis van a szépről, a jóról, az igazról. A bajok tengerén át felsejlik az elveszett Paradicsom. Mert ami hiányzik, az valamiképpen, fogyatékosan mégis ott van, nem semmisül meg teljesen. A szenvedő, az öngyilkosság felé botorkáló úgy sóvárog az elérhetetlen jó után, mint ahogy Platón gondol az ideák elvesztett világára (anamnészisz). Ez az "ontológiai sóvárság" olyan, mint a szenvedélybetegek sóvárgása a szer után.

     

    A depressziós lét tehát léthiányok eluralkodása, ahol a világ színes gazdagsága eleve meghatározott alapszínekre redukálódik (ezeket sémáknak nevezzük), többnyire fehérre és feketére. A jövő eseményeinek izgalmasan kiszámíthatatlan játéka előre tudott bizonyossággá unalmasodik (rossz lesz, kudarcot vallok, kapcsolatom úgyis előbb-utóbb elromlik stb.). A depressziós létben, különösen az öngyilkosságot megelőző állapotban nincs lehetőség arra, hogy a Lét teljes gazdagsága feltárulkozzék, az egyént magával ragadja és elvarázsolja, mivel csak gondolkodási sémáinak kerítésrésein át van módja önmagából kitekinteni. Ilyen módon csak elszórt létezőket észlel, de nem képes a Létet egészében megragadni. A Létnek nincs esélye arra, hogy önmaga potenciális végtelenségét feltárja, mivel eleve rögzített sablonokba kényszerül. Az egyén életét nem szabad döntéseket hozó autentikus önmaga vezérli többé, hanem a jövőből elővételezett torz önjóslatok. A depressziós egyén jelene például aszerint alakul, hogy egy jövőbeni veszély (amely irreális ugyan, de számára mégis abszolút bizonyosság) elkerülhető legyen.

     

     

     

    Depresszió és életminőség

     

    A depresszió problémájában való elmélyedés, mint látjuk, az emberi lét alapvető kérdéseit érinti. Az életminőséggel kapcsolatos kutatások arra utalnak, hogy e fontos mutató elsősorban szubjektív minősítésekből áll. Az életminőséget lényegében meghatározó kritériumok (statisztikai értelemben az ún. központi, G-faktor) egy nagyszabású vizsgálat alapján a következők:

     

    életöröm

    rosszkedvű ébredés (negatív értelemben)

    reménytelen jövő (negatív értelemben)

    problémák általában (negatív értelemben)

    általános érzelmi állapot

    lelki egészség

    az élet általában

    Arra gondolhatnánk e tételek hallatán, hogy valamilyen depresszió-tünetlistáról van szó. Vagyis a G-faktor lényegében egy depresszió-dimenzió, mint ahogy azt számos vizsgálat is igazolja. A szubjektív életminőség és a depresszió között magas szintű negatív korreláció mutatható ki. A depresszió-skálák lényegében ugyanazt mérik, mint a szubjektív életminőség, csak az utóbbi valamivel átfogóbb kategória.

     

    Kimondhatjuk tehát, hogy a depresszió valamiféle "ellen-életminőség", mint ahogy az életminőség lényegében egyfajta "nem-depresszió".

     

      

     

     Megelőzhető-e, kivédhető-e a depresszió?

     

     

     

    Harmadlagos megelőzés

     

    A depresszió-betegség megelőzésére számos új lehetőségünk nyílott az utóbbi években. A periodikusan visszatérő, különösen a bipoláris depressziók ritkábban jelentkeznek, sőt akár el is maradnak lítium-sók hatására. Megfelelő adagolásban, rendszeres vérszint-ellenőrzés mellett a lítiumadagolás veszélytelen. Újabban más, többnyire az epilepszia kezelésében használt gyógyszerekről is kiderült, hogy megelőző hatásuk van a bipoláris zavarok esetén. Amennyiben a lítium nem adható, e szereket használjuk. A depresszió megelőzésében rendkívül nagy jelentősége van az orvos-beteg kapcsolatnak. A pszichoedukáció keretében a beteget felkészítjük arra, hogy korán észrevegye depressziójának esetleges újbóli jelentkezését.

     

    Másodlagos megelőzés

     

    Az időben elkezdett depresszió elleni kezeléssel megelőzhetjük a súlyosabb állapot kialakulását. A megelőzés fontos eleme, hogy az orvosok, elsősorban a háziorvos időben észrevegye a tünetek mögött meghúzódó depressziót, s időben adjon segítséget vagy juttassa a beteget szakorvoshoz. A depressziók megelőzését célzó programok, így a Johan Béla Népegészségügyi Program is nagy hangsúlyt helyez az orvosok képzésére. Hazánkban több helyütt is folynak ilyen tanfolyamok.

     

    Elsődleges megelőzés

     

    A lelkileg egészséges személyiségek kialakulásának elsődleges "műhelye" a család. Minden olyan kormányzati intézkedés, amely a családot mint alapvető egységet támogatja, komoly mentálhigiénés kihatással bír. Ugyancsak jelentős szerepe van az iskolának. A több éve akkreditált "mentálhigiénikus" másoddiploma pedagógusok és más szakemberek százait készíti fel arra, hogy munkahelyükön különös gonddal képviseljék a mentális egészség szempontjait, segítséget nyújtsanak azoknak, akik lelki egészségükben veszélyeztetve vannak.

     

     

     

    Depresszió és "nemzeti karakter"

     

    Bár számos adat szól amellett, hogy a magyar nyelvű kultúrkör melankóliára hajlamos, sőt, Szádóczky adatai is magasabbak, mint a legtöbb hasonló statisztika, semmiképpen nem állítható, hogy valamely úgynevezett nemzeti sajátosság és a depresszióban rejlő általános emberi problémák között különleges kapcsolat volna föllelhető. Kétségtelen, hogy az irodalomban tükröződő "nemzeti önkép" gyakran mutat melankolikus, bűntudatos vonásokat. Számos költőnk, írónk orvosilag is depressziósnak minősíthető (Vajda János, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Vörösmarty Mihály stb.). És mint ahogy arra már utaltam a bevezetőben, valószínűleg nincs még egy ország, amely nemzeti himnuszában nem csak az elkövetett, de a jövendő bűnök miatt is bocsánatért esdekel.

     

    Ugyanakkor a melankólia történelmi korok meghatározó szellemi áramlataként is megjelenik, nem csak hazánkban, és nem csak jelen korunkban. A melankólia az ókorban szinte kiváltságos állapotnak minősült, a melankolikust nemegyszer kivételes tisztelet övezte. A középkorban a melankólia az Istentől való elszakadás állapotát, a bűn következményét jelentette. Korunkban a depressziós önmagában viaskodik, létének értelmét, életének célját keresi.  A magyar nyelvű kultúra mindig is része volt a szellemtörténet nemzetek feletti vonulatainak. A depressziót illetően is Európában vagyunk.

     

      

     

     

     

     -  Tringer László előadása nyomán - Mindentudás Egyeteme  -

     

    Az előadás teljes tartalma az alábbi linken érhető el:  

     

    http://www.mindentudas.hu/tringer/20030511tringer.html?pIdx=11

     

     


    your comment


    Follow this section's article RSS flux
    Follow this section's comments RSS flux